Ebben a bejegyzésben egy korábbi elmélkedésem által megkezdett, de soha meg nem írt könyv első fejezetét közlöm. Valószínűleg nem is lett teljesen készen, de a maga nyers valóságában elolvasható.
1.fejezet
Jó és rossz
Az első dolog, amit érdemes az eredendő bűn kapcsán megvizsgálni, hogy egyáltalán a bűn, mint olyan hogyan tudott bármilyen módon megjelenni az Édenben. A teremtésnél végig azt láthatjuk Isten mindenre azt mondta, hogy jó. Az első eset már a Biblia 4. versszakában szerepel, amikor kijelenti az ige, hogy „látta Isten, hogy jó a világosság”. Előtte a föld felszíne egy kietlen és puszta hely volt, mely sötét volt. A sötétre Isten sose mondja, hogy jó. Amkor elválasztotta a világosságot a sötéttől, akkor is a világosságot a nevezte jónak. Gondoskodott arról, hogy a sötétben is legyen fényforrás.
„És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek; És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látá Isten, hogy jó.” (1Móz 1:14-18)
A teremtésnél is látható, hogy meg volt a különbség a fény és sötétség között és a sötétbe is helyezett Isten fényforrást, mert a világosság a jó.
A sötétség jelenléte a teremtés előtt a földön sok kérdést és teóriát felvet, mint például egy korábban élt civilizációnak a jelenlétét ezen a glóbuszon, amely Isten ítélete alá került. Viszont, ha már Istennek ítéletet kellett gyakorolni a Földön, akkor már a rossz jelen volt és nem volt jó ez a hely, csak az újjáteremtés által lett minden jó újra. de a jó és rossz megismerésére volt lehetősége az embernek. Erről tanúskodik a fa, amiről tilos volt enni. Az Isten által jónak teremtett világban a rossz lehetősége nyitva volt. A rossznak a forrása a Sátán.
Lucifer lázadása időben megelőzi Ádám és Éva teremtését, de minden valószínűség szerint a Bibliában lejegyzett teremtéstörténet előtt kerülhetett sor rá. Ez előtt nem volt rossz sehol a világegyetemben. Az Isten Országa akkor is igazságban, békességben és örömben állt, melyet minden teremtmény teljességgel élvezhetett. Nem volt pokol, de a föld meglétét is nehéz időben ekkor elhelyezni, tekintettel az örökkévalóság tényére. A legeredendőbb bűnről két igehely ad a legrészletesebb betekintést:
„Embernek fia, kezdj gyászéneket Tírusz királyáról, és mondd neki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál, rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, tarsiskővel és onixszal, berillussal, zafírral, gránáttal és smaragddal, [és] karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtettél. Valál felkent oltalmazó kerub, és [úgy] állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen valál utaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtaték benned. Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg, és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te oltalmazó kerub, a tüzes kövek közül. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemük gyönyörűségére. Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertőztetted szenthelyeidet, azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged, és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, akik reád néznek. Mindnyájan, akik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!” (Ez 28:12-19)
„Kevélységed [és] lantjaid zengése a sírba szállt; fekvőágyad férgek, és takarólepled pondrók! Miként estél alá az égről, fényes csillag, hajnal fia?! Levágattál a földre, aki népeken tapostál, Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Fölébe hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz. Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe! Akik látnak, rád tekintenek, [és] elgondolják: Ez-e a föld ama háborgatója, aki királyságokat rendített meg? Aki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, [és] foglyait nem bocsátá haza.” (Ézs 14:11-17)
A rossz megjelenése az univerzumban így valósult meg. Lucifer egy kerub volt, aki közvetlenül Isten dicsőségét szemlélte. Az imádásban és dicséretben is lehetett szerepe, illetve a szépsége páratlan volt. Az arányosság pecsétje volt, tökéletesen szép lény, aki sajnos ezt az Istentől kapott külsőt és képességet nem jó célokra fordította. Hélél ben Sáhár (’hajnal fia’) fel akart hágni és isteni rangot szeretett volna magának tulajdonítani. Vágyta az imádást és a Fiú pozícióját. A szépsége miatt felfuvalkodott és kevély lett. Ennek következtében a kereskedése bőségével megtelt az egész lény gonoszsággal. Ez a kereskedés a rágalmazásra utal, ugyanis elkezdte a többi angyalt Isten ellen fordítani. Egyfaja puccsra készült. Ezzel a viselkedéssel viszont a belseje megtelt erőszakossággal, ami viszont rossz. Itt jelent meg a rossz. A beszédnek óriási szerepe van abban, hogy egy ember milyen állapotban van. Ahogyan a Sátánt megrontotta a saját lázadó beszéde, így az embert is meg tudja rontani az a sok negatív dolog amit kimond. Jézus nem véletlenül mondja, hogy nem az fertőzteti meg az embert, ami a száján bemegy, hanem ami abból kijön. A száj pedig a szívnek a bőségéből szól. Lucifer szíve elkezdett megtelni kevélységgel és felfuvalkodott. Ez volt az első lépés a lázadásában. Azért, amilye volt, nem az Istent dicsőítette, hanem saját magát kezdte el egy isteni pozícióban látni, melyet nem kivetett magából, hanem elkezdett ezzel kereskedni, tehát hirdetni egy hamis evangéliumot. Egyes értelmezések szerint az angyali sereg egyharmada rámozdult erre az üzenetre és fellázadt az Élő Isten ellen. Lucifer, aki addig az Isten jelenlétében volt levettetett onnan. Erről Jézus is bizonyságot tett:
„Látám a Sátánt mint villámlást lehullani az égből” (Lk 10:18)
Az Isten Országában nincs helye a rossznak. A Sátán fellázadása következtében megjelent a rossz, ezért a Isten jelenlétéből ennek ki kellett kerülnie, ugyanis az Atya, a Fiú, a Szent Szellem tökéletesen szent és tiszta személyek, akikben a rossz legkisebb lenyomata sem található meg. Az ige beszél arról, hogy Isten világosság és nincs benne semmi sötétség. A teremtésnél a világosságra mondta Isten, hogy jó, a sötétséggel nem vállal közösséget.
Az ember teremtésekor a rossz már létezett, ezért volt jelen az jó és gonosz tudásának fája az Édenben, mert Isten az embert szabad döntési joggal ruházta fel. Megvolt a lehetőség a fellázadásra és arra, hogy az Istentől rendelt munkatársi viszonyban éljen itt a Földön és betöltse a szaporodásról, sokasodásról szóló parancsot, ami egyben egy áldás is az emberiség számára.
Különbségtétel a jó és a rossz között
A különbségtétel a jó és rossz között nem egy egyszerű feladat. Ádám és Éva kapcsán nem jelenti ki az ige, hogy mekkora ismerettel rendelkeztek erről a kérdésről. Azt viszont egyértelműen láthatjuk, hogy Isten adott egy parancsot ezzel kapcsolatban, ami a lelkiismeretükben jelezte, hogy a teremtő által adott utasítás betartandó. Isten azt is kijelentette, hogy ha megszegik ezt a törvényt, hogy ne egyenek a jó és gonosz tudásának fájáról, akkor meghalnak. A halál ismeretlen terep volt az ember számára, de ez már a rossznak a jelenlétét és hatásgyakorlását vetítette elő.
Látszólag az első emberpárnak könnyebb dolga volt a jó és rossz közötti különbségtételt illetően. Nem voltak olyan dolgok, mint ma. Nem áramlott a tévéből, az internetről rájuk a sok rossz dolog. Nem voltak olyan zenék, amik az Isten elleni lázadást képviselték, sem olyan könyvek, műalkotások, amik valami más eszmét emelnek fel. Még csak más vallások sem voltak. Az emberek 100%-a, mind a két ember a Teremtővel volt személyes kapcsolatban, aki a szaporodás mellett egyetlen egy betöltendő parancsolatot adott az ember számára, mely a tiltott fa gyümölcsétől való távolmaradást jelentette ki. Ugyan feladatuk volt, hogy őrizzék és gondozzák a kertet, de ez még nem volt fáradtságos munka. Az őrzés kapcsán érdemes megemlíteni, hogy ha nem lett volna már jelen a rossz a világmindenségben, akkor nem is kellett volna őrizni. Egy utópisztikus, tökéletes társadalomban, ahol minden igazságosság és jogosság alapjain áll és nincs bűn elkövetés – de még a veszélye sem áll fenn – annak miért lenne szükség védelemre, őrzésre? Az őrzés a külső behatások ellen volt hivatott, mert az embernek – akár tudott róla, akár nem – a kezdetektől fogva volt ellensége. A Sátánról az ige azt mondja, hogy emberölő volt kezdettől fogva.
Ennek ellenére mégsem sikerült az embernek ez a különbségtétel. Ha a jó és gonosz tudásának a fájáról való evés halálos bűn volt, akkor az attól való távolmaradás volt a jó. Viszont elméletileg pont az a fa adta meg az ismeretet a jó és rossz közötti különbségtételre. Nem volt így elzárva az ember ettől az ismerettől? Teljesíthető volt ez a feladat a jó és rossz ismerete nélkül? Különbséget tudtak-e tenni Ádámék a jó és rossz között anélkül, hogy annak a fának a gyümölcséről egyenek, ami ezt a titkot őrzi?
Ne felejtsük el, hogy az ember nem csak test, de nem is csak lélek. Az embernek van szelleme is, mely leheletről (’rúah’) azt mondja az ige, hogy maga Isten lehelte az emberbe. Élő szellemmel rendelkezett és amely isteni eredetű. Az ember személyisége nem volt eltorzulva, mint napjainkban. A lelkiismeret – amely inkább egy szellemi önismereti folyamat – működött az emberben. Azok a képességek, amiket Isten eredetileg belehelyezett az emberbe, tökéletesen működtek. Az Úr szavának a hallgatása, felfogása, megértése nem okozhatott gondot nekik, ráadásul tanítást is kapott az első emberpár. Az Úr rendszerint az Édenbe lement az emberhez és gyanúsíthatjuk, hogy a világ működésével kapcsolatos kérdések felmerültek. A Biblia ezt nem részletezi, azt sem tudjuk pontosan mennyi idő telt el a teremtéstől a bűnbeesésig, de az üdvtörténelem során Isten nem hagyta az embert magára. Éppen ezért nehéz elképzelni, hogy Isten megteremtette az embert és magára hagyta az Édenben, hogy találja ki önmagától, hogy mi merre van. Az intuíciója jól működött Ádámnak, ez bizonyítja az állatok elnevezésével kapcsolatos leírást. Összességében, mivel az Isten az embert jónak és jól teremtette meg, biztosak lehetünk abban, hogy az engedelmességre való képesség megvolt benne. Kapott kijelentést azzal kapcsolatban, hogy mi lesz, ha nem tartja meg Isten parancsolatát. Ez a parancs jó volt, az embernek a céljait szolgálta, de engedelmességre volt szükség, hogy az Istentől rendelt tervet az ember be tudja tölteni.
Onnantól kezdve, hogy Isten megadta a kezdőlépést, a Sátán már ki is fundálta, hogy milyen módon akarja az embert elbuktatni. Az ismeret és a tudás sokszor felfuvalkodottá teszi az embert. Ugyanez megjelent Lucifer fellázadásánál is. Az ismeret és bölcsesség iránti vágy Évában is megvolt, amikor leszakította a tiltott gyümölcsöt. Az ige azt mondja, hogy kívánatos volt a fa a bölcsességért. Isten kinyilatkoztatása az adott időben elég a jó és rossz közötti különbségtételre. Évának nem kellett volna a fa gyümölcsén keresztül a bölcsességet kívánni, ugyanis még ha a bölcsesség jó is, nem mindegy mi a forrása. Isten megadja a bölcsességet, mely ez esetben az volt, hogy ne egyenek arról a fáról, mert meghalnak. A Sátán ezt az isteni bölcsességet hamisította meg azzal a kijelentésével, hogy ellent mondott Istennek és a csábítás abban nyilvánult meg, hogy az ember a Teremtőhöz hasonlatos lesz, jónak és gonosznak tudója. Az ismeret ígérete – még ha hamis is volt – nyitotta meg a kaput Évában az Isten törvényének áthágásában. Az Isten bölcsességét, amely a jó és rossz közötti különbséget magába foglalta eldobva, egy más forrásból származó ígéret szerinti bölcsességet helyezett előtérbe az ember, melynek vélhető célja a jó és rossz közötti különbségtétel.
Könnyen rámondjuk, hogy Éva nem tudta megkülönböztetni a jót a rossztól. Ha ez sikerült volna neki, akkor nem evett volna a gyümölcsből, felismerte volna a kígyóban a Sátánt, a megtestesült rosszat. Viszont ne felejtsük el, hogy a saját sorsunkban mi is többször megtettük ugyanezt a hibát. Igaz az is, hogy mi romlott örökséget kaptunk. A világosság szívbe történő bejutása után is a sötétség erői törekednek arra, hogy uralmat vegyen az ember személyisége fölött. Néha sajnos ennek a hívő ember is teret enged, pedig ennek nem kellene így lennie. A felismerése a jónak és a rossznak a Szent Szellem által lehetséges az Újszövetségben élő hívek számára. A Szent Szellem az igazság szelleme, aki elvezet bennünket minden igazságra. A jó és rossz közötti különbségtételben is nagy támaszt tud jelenteni, amit érdemes megbecsülni.
A jónak a felismerése igazán az emberi sorban akkor történik meg, amikor elfogadja a Názáreti Jézust megváltójának, szabadítójának és Istenének. Ez az állapot az, amikor a sötétség uralma alól ki tud jönni egy keresztény. Addig olyan az állapota a szívének, mint a teremtésnél a Föld felszíne. Kietlen, puszta, amit a sötétség ural. A sötétség uralmát a világosság tudja megtörni, mely az emberi sorsban a Krisztus által tud megvalósulni. A János 1-ben arról olvasunk, hogy az igazi világosság eljött a világba, amely minden embert megvilágosít. Ez az állítás a testté lett Igére, Jézus Krisztusra vonatkozik. A világról azt írja, hogy nem fogadta őt be, de aki ezt megtette, az hatalmat kapott arra, hogy Isten fiaivá legyenek. A világosság befogadása tudja helyreállítani az emberben azt az isteni programot, amit a teremtéskor az ember kapott. Ekkor ismeri fel igazán az ember, hogy a jó és rossz között különbséget kell tenni. Amikor sötétségben jár az ember, bizonyos dolgokról leveszi, hogy jó-e vagy sem. Vannak cselekedetek, amik a társadalom által ugyan elfogadottak, de az Isten erkölcsi státusza szerint elfogadhatatlan. Ilyen a házasságon kívüli szex, a kicsapongó életmód és egy csomó más dolog. A társadalom az ilyet nem veti ki magából, sőt, némely dologra buzdít is, hogy éljen az ember vele. A szexuális forradalom óta nem számít szégyennek, ha az embernek több partnere is volt. Inkább arra bátorít, hogy a szex egy játék, gyönyör, amit minél több emberrel meg kell osztani. Ennek ellenére Isten igéje egyértelműen kijelenti, hogy ez halálos bűn, tehát rossz. Itt szemben áll ugyanazzal kapcsolatosan két teljesen ellentétes állítás. A világ szerint tehát a házasságon kívüli szex teljesen jó, az Isten szerint rossz. Ez a világosság Jézus Krisztus által tud bejönni az életünkbe és ekkor tudunk valóságosan különbséget tenni a jó és rossz között.
Az eredendő bűn kapcsán tehát megemlítendő, hogy az ember már a bűnbeesés előtt, a Sátán hazugságait hallva olyan állapotba került, hogy a jó és rossz közötti különbségtételre való képessége meggyengült. A bűnbeesés ezt tovább fokozta, hiszen olyan változások álltak be az emberi sorsba, amely gyökeresen megváltoztatta a dolgokat.
kép forrása: chatgpt.com – Az eredendő bűn generált kép
