A Szentírásban nagyon sok természeti képpel találkozhatunk. Ezek újra és újra visszatérnek és rendszerint valamilyen üzenetet is képviselnek. A próféták esetében ez különösen elmondható. Természetesen ezen képek bírnak a szó szerinti értelmezésükkel is. Ebben a teológiai cikkben a hegyet fogjuk megvizsgálni.
Két szó van, mellyel a leggyakrabban találkozhatunk az eredetiben. A héber megfelelője a הַר (har) egy hímnevű főnév (nomen masculinum) melynek a jelentése egyszerűen hegy. A har másik változata a הָרָר (hárár). Jelentése között szerepel még a hegység a és hegyes terület, hegyvidék. A két alak összesen 498 alkalommal szerepel az Ószövetségben.
A görög megfelelője az ὄρος (orosz) mely jelentése hegy, hegység, illetve domb. Az Újszövetségben 65 alkalommal találkozunk ezzel a szóval. Az eredeti kifejezések jelentése a természetes földfelszíni kiemelkedésekre utalnak.
Az egész teremtés Isten műve, ebbe a hegyek is beletartoznak. A teremtés eseményei között nem látunk említést a hegyek, völgyek létrejöttéről. A zsoltárok könyvének száznegyedik fejezete ad betekintést a hegyek keletkezését illetően:
„Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, amelyet fundáltál nekik.” (Zsolt 104:8)
A Bibliában a hegynek az első előfordulása viszont az özönvízhez köthető:
„Azután a vizek felette igen nagy erőt vevének a földön, és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt valának.” (1Móz 7:19)
Az emberi gonoszság Isten részéről ítéletet váltott ki. A víz ellepte az egész Földet, a hegyek is beleértve, melyeket tizenöt singgel borított el. Ez nagyságrendileg 6,75 méter.
Ettől a ponttól kezdve rendszeresen találkozunk hegyekkel. Noé bárkája az Ararát hegyén feneklett meg és itt ért száraz földet először ember lába a vízözön után. Itt épített Noé oltárt és mutatott be égőáldozatot és itt kötött Isten szövetséget vele, mely szövetség a mai napig teljes mértékben érvényben van.
Ábrahám életében a Mórija-hegy volt egy fontos pont, mert itt kész volt fiát, Izsákot feláldozni Isten számára. Elnevezte Jehova Jirének a helyet, mely jelentése az, hogy az Úr gondoskodik, ellát, mely előre utalás Jézus Krisztus engesztelő áldozatára, mely a Golgotán történt, ami a Mórija hegyvonulatához tartozik. A Mórija-hegy a mai Templom-hegy, mely a nevéből is mutatja, hogy a Templom itt állt (1Krón 3:1). Ez a hely Jeruzsálemben, ahová az Isten jelenléte, a sekina[1] leszállt. Jeruzsálemhez szorosan köthető a Sion hegye is. Eredetileg Cijjón, mely több jelentéstartalommal bír. Van, amikor Dávid városát kell érteni alatta, de vonatkozhat a Templomhegyre, egész Jeruzsálemre, sőt a mennyei Jeruzsálemet is jelenti. Az Újszövetségben pedig az egyházra is utal. Jeruzsálemnél maradva szükséges megemlíteni az Olajfák hegyét. Jézus itt vitetett fel a Mennybe és itt is fog visszajönni. Rendkívül nagy jelentősége van ennek a helynek.
A Törvényadásban is döntő szerepe volt a hegynek. A Sínai-hegy az, ahol Mózes és Izrael megkapta a két kőtáblán a Tízparancsolatot, illetve a teljes Törvényt és a Szent Sátorról szóló instrukciókat. Itt kötött Isten Izraellel szövetséget.
A Kármel hegy is több ízben szerepel a Bibliában, de talán a legemlékezetesebb történet Illéshez és az úgynevezett „Istenítélethez” köthető. Ekkor Illés Izrael Istenét hívta segítségül, míg vele szemben a Baál prófétái az ő maguk istenét. Illés Istene ekkor bizonyságot tett arról, hogy ő az igazi Isten és tűz szállt le az égből és megemésztette az áldozatot.
A már említett özönvíz előtti időszakról negatív vonatkozásban egy Biblián kívüli forrásból olvashatunk egy hegyről, méghozzá a Hermonról. Az Énok könyve nem került be a bibliai kánonba, de Júdás[2] és Péter[3] a második levelében is utal a benne szereplő eseményekre. Ezen írás tanúsága szerint bukott angyalok a Hermon hegy csúcsára szálltak és utódtámasztás céljából az emberek lányai közül vettek maguknak feleséget. Ez a Mózes első könyvének hatodik fejezetével teljesen összeegyeztethető, ugyanis ott így fogalmaz az ige:
„És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének maguknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala.” (1Móz 6:2)
Ebből nem derül ki, hogy valóban a Hermon hegy csúcsa volt e a Földre érkezésük helyszíne vagy esetleg egy másik hegy.
Az Isten és ember közötti kapcsolat több ízben hegyeken jött létre. A szövetségkötés helyszíne is a rendszeresen egy hegy. Isten embereinek fel kellett menni a hegyre, hogy az Isten üzenetét átvegyék. Ez nem mondható el minden esetben, ugyanis volt, amikor a prófétáknak szólt az Úr, de nem említi a Biblia, hogy magas helyekre kellett volna felmenniük. Azt viszont megfigyelhetjük, hogy többször visszatérő képről van szó és az üdvtörténelem szempontjából rendkívül fontos – akár sorsformáló – eseményeknél a hegy képben van. Az evangéliumok beszámolnak arról, hogy a Názáreti Jézus Krisztus is többször hegyre ment fel imádkozni. Egy ilyen imádkozásához köthető az a híres esemény is, amikor Pétert, Jakabot és Jánost magával vitte és Mózessel és Illéssel beszélt, miközben az arcán a dicsőség megjelent.
A Zsoltárok könyvében is találkozunk ezzel a képpel. A második zsoltárban a Siont Isten szent hegyének nevezi. A harminchatodik zsoltárban Dávid az Isten igazságát Isten hegyeihez, míg az ítéletet a mélységekhez hasonlítja. A hegy és mélység vagy völgy egymással szemben állása szintén egy visszatérő kép. A hegy Isten jelenlétét is jelenti, erre a 121. zsoltárból látunk utalást:
„Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.” (Zsolt 121:1)
Joggal állíthatjuk, hogy nem a természetes hegyben, mint földrajzi valóságban bízott a zsoltáros, ugyanis az bűn lett volna. Folytatja is a zsoltár azzal, hogy a segítség az Úrtól van. Így tehát okkal lehet feltételezni, hogy ha a segítséget a hegyekre nézve az Úrtól várja, akkor a hegy lehet Isten jelenlétének a hordozója szimbolikus értelemben. A mélységekről, völgyekről nem olvasunk ilyet, ott általában a nehézségek, próbák vagy akár a halál közelségének a megtapasztalását látjuk. Szintén a zsoltárok könyvében olvashatjuk konkrétan azt is, hogy Isten a Sion hegyén lakozik.[4]
A biztonság szimbóluma is a hegy. Szodoma és Gomora pusztulásakor az angyalok Lótnak azt az utasítást adták, hogy a várost elhagyva a hegyre meneküljenek, nehogy elvesszenek.
A Bibliában legutoljára a Jelenések 21-ben olvasunk róla:
És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nekem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. (Jel 21:10)
Ez a rész az új ég és új föld megjelenése után a mennyei Jeruzsálem leszállását tartalmazza. János látta a szent várost egy magas hegyről.
Források:
Ógörög-Magyar szótár dr. Grüll Tiborné Eszter Biblia-Felfedező modul
Larry A. Mitchel – Bibliai Héber és Arámi Diákszótár – Szent Pál Akadémia második kiadás 2018
Új Exodus 2017. június – Finta Szilvia – Az Egek kapuja (XXIV. évfolyam 1. szám)
Új Exodus 2015. május – Kulifai Máté – A bukott angyalok fölre szállása (XXII. évfolyam 1. szám)
Új Exodus 2004. Május – Grüll Tibor – Sion (XV. évfolyam 1. szám)
[1] héber: שכינה szó, Isten jelenlétét, dicsőségét jelenti
[2] Júd 1:9
[3] 2Pét 2:4-5
[4] Zsolt 74:2
kép forrása: ChatGPT.com / Hegy kép generáltatva
