A Szentírás számtalan tipológiai szempontból vizsgálható történetet tartalmaz, melyek felfedezésére egy életöltő is kevés lenne. A Márk evangéliumában lejegyzett Bartimeus nevű férfi esete példázatszerűen tartalmaz olyan jellegű spirituális valóságot, mely Ádám bűnbeesése óta minden emberre igaz. Ennek ellenére a története a Názáreti Jézus Krisztushoz való megtérés általi spirituális forradalom előképe is.
És Jerikóba érkezének; és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.
És amikor meghallá, hogy ez a názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván neki: Bízzál, kelj föl, hív tégedet.
Az pedig felsőruháját ledobván, [és] felkelvén, Jézushoz méne.
És felelvén Jézus, monda neki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda neki: Mester, hogy lássak.
Jézus pedig monda neki: Eredj el, a te hited megtartott téged! És azonnal megjött a szeme világa, és követi vala Jézust az úton. (Márk 10:46-52)
Az első kiemelendő dolog, hogy Bartimeus jelentése „Timeus fia„. Ez tényszerűen így is van az evangélium leírása szerint. Timeus név szerint becsest jelent. A név viselőjéről alapvetően semmit nem tudunk, mindössze a fiáról tudjuk, hogy vak volt. Bartimeusról sincs több információnk, mint a vakság jelenléte. Annak kiváltó okai, időtartama ismeretlen, ellenben a vakság, a szem sötétsége és homálya a Bibliában spirituális jelentőséggel bír.
Látás tulajdonsága
Isten az embert a teremtéskor élet leheletével áldotta meg, ami a szellemi és fizikai látás működését megalapozta. A fizikai látás a teremtett világ érzékszervekkel történő empirikus megtapasztalását hivatott szolgálni. A szellemi látás pedig a spirituális, természetfölötti világhoz köthető, mely egy rendkívül összetett terület.
Az ember rendelkezett mindkettővel, tekintve, hogy az Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette. Ez nem jelenti azt, hogy Ádám és Éva minden egyes szellemi lény mozgását látta. Ha ezt látta volna, akkor a kígyó ördögi mivoltát azonnal felismerte volna. A szellemvilág valóságát, Isten létezését a vele való személyes közösséget egyértelműen tartalmazta. Az Úrtól kapott parancsolatot is át tudta venni, miszerint szaporodjon és sokasodjon, töltse be, hajtsa uralma alá a Földet. A tiltó parancsolatot is meghallotta, miszerint ne egyen a jó és gonosz tudásának fájáról, ellenben megtartani nem tudta. Ez nem teremtésben elkövetett hibát jelöl, hanem az ember szabad akaratát és lelkének valóságát illusztrálja.
A bűnbeesést közvetlenül megelőzően a Sátán hazug ígéretének része volt a látás ígérete. A kígyó Éva számára azt a tényt közölte, hogy „bizony nem haltok meg, hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.” (1Móz 3:4-5). A jó és a rossz közötti különbség szerves része a szem megnyilatkozása, a szellemi látás. A Sátán ezt a látást ígérte az embernek. Az ártatlanság miatt viszont a lelkiismeret tökéletesen, torzulás nélkül működött Ádámban és Évában, ami szintén a szellemnek egy működési formája.
Lelkiismeret: szüneidészisz görög szóból származik, ami szellemi önismeretet jelöl. A szellem vizsgálja az ember cselekedeteit, ami az isteni törvény szerint különbözteti meg a jót a rossztól és jelez az ember számára – ez is igazolja, hogy van az emberben isteni lenyomat, ami a teremtésből adódik. A szív legtitkosabb helyeire is betekint és az akár elfeledettnek tűnő bűnökre is képes a figyelmet felhívni és vádolni az embert.
A Sátán ígérete pontosan az ember romlását, a szellem halálát és spirituális vakságot eredményezett. Megfogalmazott egy részigazságot, miszerint a szemük megnyílik, de nem úgy ahogy ígérte és ahogyan az ember gondolta. Nem lettek istenek, sőt, távolabb kerültek az Istennel való közösségtől. Az eredendő bűn miatt minden ember ilyen állapotban születik és sokan így fejezik be a földi pályafutásukat. Az Isten az embert dicsőségre és tisztességre alkotta meg, mely szellemi ruhaként ékesítette az első emberpárt. Ilyen jellegű ruha veszi körül a mennyei lényeket. Ádám és Éva ezt elvesztették a bűnbeesés következtében, részint materializálódtak és felismerték a puszta földi valóságot. Bekövetkezett a szellemi halál állapota. A mennyei ruha eltávozása, a szemük megnyílása következtében csak a porból való testüket láttak, amikor rájöttek, hogy meztelenek. A dicsőség ruhája ezt elfedte előlük. A szellemük elsötétedett és az a tudat, hogy az Isten helyezte őket a földre, mint akiknek létezésének forrása természetfeletti elhomályosodott. A meztelenséget a vak ember is érzékeli, ez igaz Ádámra és Évára is. A szellemi vakság oka egyértelműen a bűn. A bálványimádó és okkult bűnök különösen intenzíven támadják a szellemet, ugyanis ezek rendszerint szellemi cselekedetek is. Az Isten parancsolatainak áthágása Izrael számára is magába foglalt vaksággal kapcsolatos fenyegetéseket, melyek Mózes első levelének 28. fejezetében olvasható:
„15. vsz: Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, amelyeket én parancsolok ma neked: reád jőnek mindez átkok, és megteljesednek rajtad:
…
28. vsz: Megver téged az Úr tébolyodással, vaksággal és elmezavarodással
29. vsz: És tapogatni fogsz délben, amint tapogat a vak a sötétségben”
Fizikai, de szellemi jelentőségűként is értelmezhető ez az állítás. A sötétség a lázadás következtében hatalmat vesz az ember fölött. A sötétség a világosság hiánya, ami által az ember nem lát semmit, tapogatózni tud, de nem tudja pontosan mivel áll szemben, milyenek a környezeti hatások. Jézus a farizeusokat is vakoknak nevezi:
„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belül pedig rakva [azok] ragadománnyal és mértéktelenséggel. Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen!” (Mt 23:25-26)
Ebben a fejezetben a farizeusokhoz és írástudókhoz szól Jézus, feddő, intő beszédeket. Ezek az emberek a korabeli hitélet elöljáróiként voltak számon tartva Izraelben. Mondhatni az akkori vallási elit volt. Fizikailag nem vakok, mégis Jézus vaknak nevezi őket. Ez a szellemi vakságra utal, miszerint nincs látásuk arról, hogy a külsőségek nem elegek az Isten szolgálatához. Nem elég kívülről törvénytudónak, tisztességesnek látszani, miközben a szívük, szellemük a sötétség (vakság) uralma alatt áll. Ezért nevezte őket képmutatónak és megoldásként a belső tisztulást, megszentelődést irányozta elő számukra, hogy a külső is ezáltal megtisztuljon, azaz ne legyen képmutatás. Jézus szolgálatára jellemző volt, hogy a környezete hitetlen volt vele kapcsolatosan. A farizeusokon kívül a szülővárosában sem talált sokakban hitet a zsidók részéről. A Jeruzsálembe való bevonulását követően a János evangéliuma nagyon konkrétan említést tesz arról a János evangéliuma, hogy a sok jel ellenére sem hittek benne. Ezt már Ézsaiás próféta a Szent Szellem által előre kijelentette, melyet János idéz a 12. fejezetben:
És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének őbenne, hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? És az Úr karja kinek jelentetett meg? Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívüket, hogy szemeikkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. (Jn 12:37-40)
A hitetlenség és a kemény szív meggátolta őket, hogy felismerjék Jézusban a Krisztust. Ézsaiás egyértelműen leírja, hogy a nép szeme is meg lett vakítva. Két területet említ a próféta: szem és szív. A szemről úgy ír, hogy megvakíttatott és nem látnak, a szívet pedig a keménységgel és az értelemmel hozza összefüggésbe. A hithez mindkettőnek a megváltoztatására szükség van. A szív az ember személyiségének központja, ahonnan az ember élete kiindul. A döntések, beszédek, indulatok, vágyak, kívánságok és életvezetés kiindulópontja. Amennyiben ez megkeményedik és nem érti meg az Isten tanítását, akkor nem tudja átformálni az embert. A szívbe behatolt ige tud hitet és változást létrehozni. Az intellektussal ha fel is fog az ember bizonyos teológiai igazságokat, ha nem jut be a szívbe, akkor a hitetlenség állapotáról beszélünk. Éppen ebből adódik az a szintén Ézsaiásnál olvasható kijelentés, miszerint a nép az Istenhez a szájával közelít, de a szíve távol van tőle (Ézs 29:13). Ez a kemény szívű népet jelöli, aki fejben tudja mi az Isten előtt kedves dolog, ismerik az írások mégis a szív tele van romlottsággal és el van idegenedve.
A szem a másik terület, mely spirituális módon értelmezhető ebben az igeszakaszban. A szív láthatatlan része az embernek, hasonlóan a szellemi szemekhez. Akinek vak a szellemi szeme, az nem látja, nem ismeri fel és nem tudja ismerni az Isten dolgait, akkor sem, amikor az Úrnak karja megjelentetik. Bizonyos esetekben ebből adódóan elmondható, hogy a szellemi vakság együtt jár kemény szívvel is. Azoknál a személyeknél akik változást akarnak, szükséges, hogy a szív keménysége megszűnjön és az Úr Jézus nevét segítségül hívják, ami által a szellemi vakság helyét az Isten világossága fel tudja váltani.
Péter apostol szintén beszél vakságról, amikor a második levelét azzal kezdi, hogy „a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, a kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet”. Majd azzal folytatja két versszakkal később, hogy „akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról”. Péter felsorolása közül mind Istennek ajándéka, munkája az ember életében. A hitet Isten beszéde hozza létre, amit nekünk hallgatnunk kell nyitott szívvel. A jó cselekedetek is az Úr munkái bennünk, hogy a bűn és a lázadás helyett áldás tudunk lenni mások számára és Isten munkája számára. Ezen jó cselekedetek nélkül a hit halott – erről Jakabnál olvasunk. A tudomány (gnózisz) ismeretet, megismerést jelent. Az egyháztörténelem során ezt nagyon túlhangsúlyozták némelyek. Ennek a hangsúlyeltolódásnak eredménye a gnoszticizmus, ami a hitet kiszorította és a megismerés általi megigazulást hozta be a képbe. A tudomány mellé mértékletességet kell tenni, amit a gnosztikusok nem tettek meg. A tudást mérték nélkül igyekeztek felmagasztalni és megbecsülni. A Szent Szellem gyümölcse a mértékletesség, amit ez az irányzat nem termett meg, ezzel nagy eretnekségeket tanítottak. Péter azt mondja, hogy akiknél ez nincs meg az vak, ez igazolja a gnoszticizmus szellemi vakságát és rossz tanítását. A további jelzők között is szerepel szellemi gyümölcs és olyan viszonyulás az Isten munkájához és a testvétekhez (atyafiakhoz), ami a krisztusi természet működésének megnyilvánulása. Ennek a fontosságának fel nem ismeréséről Péter vakságként beszél. Ezek a tulajdonságok spirituális szempontból elengedhetetlenek egy hívő ember életében. A szellemi vakság ilyen módon is meg tud nyilvánulni.
Az utolsó idők vonatkozásában globális mértékű jelenlétet ölt a vakság, mégpedig az egyházban. Ez nem fizikai vakságot jelent, hanem szintén spirituális jellegűt. A Jelenések könyvének 3. fejezetében található a laodiceabeli gyülekezetnek írt üzenet, melyben a panasz velük kapcsolatosan a langyosság, ami a közösség szellemi állapotképet tükrözi. A hét gyülekezet hét egyházkorszakot takar, melyből a laodiceabeli közösség az utolsó idők egyházának jellegzetességét mutatja meg. Nem lelkesek az Úrért, hanem langyos, közömbös állapotban vannak, ezért az Úr kiköpi őket a szájából. Egy megcsalattatást vázol fel, miszerint „ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, és a nyavalyás, és szegény, és vak, és mezítelen”. Itt is egyértelmű, hogy a vakság miatt nem látják a szükségeket, amelyeket az Úr objektíven látott. Azt gondolták, hogy jó az irány és minden rendben, de Jézus felhívta a figyelmet arra, hogy meg kell térjenek. Adott tanácsot is ebben a dologban:
„Azt tanácslom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss! Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem. Légy buzgóságos azért, és térj meg!” (Jel 3:18-19)
A tűzben megpróbált arany a hitet jelöli, a fehér öltözet a szentek igazságos cselekedetei. A szemgyógyító ír a vaksággal szemben kell, ami a megtérés által tud megvalósulni. A hit és cselekedetek megjelennek a Péter apostoltól említett részben is, ahol ezek hiányát szintén a vaksággal hozza összefüggésbe.
Bartimeus, mint Timeus fia, azaz a becses fia vak volt. Ez az ember hitt az Úr Jézus Krisztusnak, aki neki Ura. Az ige arról tesz bizonyságot, hogy lehetőset kap a hívő, hogy Isten fiává legyen: „elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az ő akaratának jó kedve szerint” (Ef 1:5). Az Istennél nincs becsesebb. A hívők a legbecsesebb személy fiaivá és lányaivá vállnak. Szellemi viszonylatban bekerülnek a fiúságba, ami szintén a Názáreti Jézus Krisztus személyén keresztül tud megvalósulni.
Bartimeus esete minden hívőt ábrázol, aki bekerült a fiúságba, mégpedig a becses atyasága alá, aki az Élő Isten, de valamilyen módon a szelleme egészében, avagy egy adott területtel kapcsolatosan meghomályosodott. Netán még rosszabb: megvakult. A tisztán látás hiánya létrejöhet akár politika, gazdasági, kapcsolati, életvezetési vagy bármely más területen. Nagy jelentőséggel bíró probléma, hogyha az evangélium, bibliai világnézet, illetve az Úrral való közösségben jön be a vakság. Ilyenkor szükség van helyreállásra, de a helyreállást megelőzi a tény ismerete, hogy erre szükség van. Amennyiben valaki nem tudja, hogy helyre kell állnia, addig nem tud Bartimeushoz hasonló lépéseket tenni.
„Bartimeusi” lépések:
Fel kell ismerni a szükséget
Ezt a Szent Szellem létre tudja hozni az emberben szellemi szinten. A megtérés esetében is többször az ember érez egy hiányt, szükséget, hogy kell lennie Istennek, akit meg akar ismerni. Elkezd egy keresést, de a vakság miatt nem biztos, hogy rögtön jó helyen zörget. Vannak akik az űrt karrierrel, családdal, hobbikkal, stb. akarják betölteni. Hívőkkel kapcsolatban feltételezhető, hogy a megtérés, újjászületés lépései teljesítettek, de nekik is szükség van konkrét területeken a felismerésre. Bartimeus koldus volt, aki próbált a baján az emberekre támaszkodva javítani. Ezeket a bajokat ember nem tudja helyrehozni. Senki sem volt képes Bartimeust emberi erővel meggyógyítani. Jézus azt tanítja, hogy szellemi szempontból koldusnak kell lenni. A hegyi beszédben az szerepel, hogy „boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa”. Az eredeti szöveget pontosabban adja vissza az, hogy boldogok a szellem koldusai. A lelki szegény kifejezést a történelem alatt sokan lejáratták és az elmebeli szükségekre, fogyatékosságra használva pejoratív értelmezéssel töltötték meg a Károli által visszaadott szavakat. A szellem koldusai olyan emberek, akik felismerik a szellemi szükségeket és az erre történő segítséget az Úrtól olyan módon várják, mint a koldus az aprópénzt. A koldulás érdem nélkül történő segítségkérés, ami az emberek jóindulatán, kegyelmén alapszik. A szellemi koldulás is ilyen. Isten kegyelmét, jóindulatán alapuló segítségkérés, támogatás várás.
A szükség felismerésénél kizárólagosságot kell képviselni, miszerint a végső segítséget a Názáreti Jézus Krisztus személyétől várhatunk. Bartimeus miután meghallotta, hogy Jézus arra jár többször is kiáltott, hogy „Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!„
Megállni az ellenszélben
A kiáltások közepette Bartimeusnak kijutott az ellenlábasok véleményéből is. Márk beszámolója szerint „sokan feddték őt, hogy hallgasson”. Amikor az ember a szükségben az Urat intenzíven elkezdi keresni, könnyen megesik, hogy akadályoztató erőkkel néz szemben. Felerősödnek gonosz szellemek nyomásai, akár gondolatok, álmok, betegségek, stb. által, akár embereken keresztül. Családtagok, rokonok, kollégák de akár gyülekezeti tagok részéről is jöhetnek olyan beszédek, melyek az embert meg akarják a hitében rendíteni. A bartimeusi hozzáállást kell ilyenkor alkalmazni:
„de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!”
Hiába akarták elnémítani, Bartimeus annál intenzívebben kiáltott az Úrhoz. Az evangéliumok több ízben megerősítik, hogy a zörgetőnek megnyitja az ajtót az Isten. A világ istene számára nem érdek az emberek gyógyulása, szabadulása. A Sátán akarata, hogy az emberek vakok legyenek. Ezt a bűnbeeséskor tett hazug ördögi ígéret is, miszerint megnyílnak Ádám és Éva szemei alátámasztják. Lucifer tudta, hogy ez nem történik meg és pontosan vakságba taszítja az embert. A vakság a sötétség uralmát biztosítja, ami a Sátán, démonok, gonosz szellemek befolyását garantálja az emberi sors fölött. A keresztények számára is van egy „helyreállítási terve” az ellenségnek, ami a gonosznak az uralmát akarja visszaállítani. Ezt a visszarendeződési folyamatot különféle eszközökkel akarja elérni, melyek a hitet támadják és az embert az Úrhoz való közeledésben el akarják némítani. A kitartó kiáltásnak eredményeképp Jézus felfigyelt Bartimeusra, akit magához hívott.
Alázat és hit
Bartimeus levette a felső ruháját, ami a Szentírásban több módon értelmezhető. Ezek között a bűnbánat és a megalázkodás az egyik. Jónásnál olvassuk, hogy „eljuta a beszéd Ninive királyához, és felkele királyi székéből, és leveté magáról az ő királyi ruháját, és zsákba borítkozék, és üle a porba.” (Jón 3:6)
A másik a lelepleződést, megszégyenítést jelent. Ezt ennél a történetnél nincs okunk feltételezni ugyanis Bartimeus a figyelmet a kiáltásaival magára kívánta vonni. A harmadik az új kezdetnek, megtisztulásnak a jelképe. A szennyes ruhának a levetése.
Jézus amikor bevonul Jeruzsálembe, akkor a tanítványok a felső ruháikat tették a szamárra és az útra. Bartimeusnál is vélhetően az Úr előtti megalázkodás okán történt ez a mozzanat. Jézus ezt látva feltette a kérdést, hogy mit szeretne az Úrtól kérni. Természetesen Jézus pontosan tudta, hiszen meghallotta, hogy könyörületért esedezett korábban, ellenben látta, hogy egy vak ember megy hozzá.
A kérdésre Jézus hitből történő feleletet várt. A hitünk megvallása kulcsfontosságú az áldások birtokbavételében. A beszédről az ige nagyon sokat tanít. A Példabeszédek 18. fejezetében ezt olvassuk a nyelvről: „Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában [van], és [amiképpen] ki-ki szeret azzal élni, [úgy] eszi annak gyümölcsét.” A szívünkben levő hitnek szükséges a megvallása, Pál apostol is ezt erősíti meg: „Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” (Róma 10:10)
A vakság megszűnéséhez kulcsfontosságú a képmutatás nélküli hit, amit ha megvallunk, akkor a sötétség hatalmát a világosság fel tudja váltani. A hithez Isten kijelentésére van szükség, mert a hit hallásból van, a hallás pedig Isten rhémájából, kijelentéséből – Róma 10:17. Bartimeusnál a hit fontos volt, Jézus erről emlékezik meg, amikor azt mondta neki, hogy „eredj el, a te hited megtartott téged.” Hit nélkül Istennek lehetetlen tetszeni, de aki hittel megy az Úrhoz, azt megjutalmazza. Ez a Szentírásban egy alapvető igazság, melyet teljesen nyíltan kijelent az Ige.
Összességében elmondható, hogy a vakság a bűn miatt jött be az ember életébe. A kiút kizárólag a Názáreti Jézus Krisztus által található meg, aki felé hittel és alázattal kell viszonyulni. A szellemi életben meg kell újulni, ami a megvallás és aktív Istenkeresés elemeiből áll. Természetesen az Igeolvasás, Szent Szellemmel való közösség is idetartozik. Az ellenszéllel szemben állhatatosságra van szükség. Az Úr kegyelme az, ha valaki felismeri a vak állapotot és nem marad meg a sötétségben.
Bartimeus esete azért tüposz, mert világméretekben az elmúlt kétezer évben hívők sokasága ment végig ezen a folyamaton szellemi síkon, melyen ez a koldus ember. A Márknál leírt eset minden embert érintő szellemi valóságot tár elénk, melyet a hívők tudnak kezelni, sajnos nem mindenki tud teljes győzelmet aratni minden területen. Az Úrnál elérhető a kegyelem arra, hogy ne legyen egy vak terület sem, hanem a világosság abszolút győzelmet arasson a sötétség, a vakság és a homály erői fölött.
kép forrása: chatgpt.com – generáltatott kép Bartimeusról
