Teológiai főiskolán beadandó esszé kerül közlésre, mely több évvel ezelőtt lett írva.
Ebben az esszében az ősatyákról fogok írni. Megvizsgálom az életútjukat, illetve azt, hogy milyen hatással van a történelemre – első sorban Izrael történetére – az ő életpályájuk.
Először is amit nagyon fontos tisztázni, hogy kiket is nevezünk ősatyáknak. Ezt az „összefoglaló” nevet Izrael néppé alakulása után kapta meg Ábrahám, Izsák és Jákób. Az Egyiptomból való kivonulás idején már többször úgy emlékeznek vissza erre a három emberre, mint atyákra.
Az atyaság a Bibliában egy nagyon fontos pozíció, mind szellemi, mind tekintély értelemben. A tíz parancsolat is külön kitér az atyaságra amikor Isten azt mondta, hogy „Tiszteld atyádat és anyádat…” Isten maga is Atya, erre már az Újszövetségben látunk Jézus szájából nagyon sok utalást. Az atya szónak sok jelentése van, a héberben az ’áb’ szó szerepel sokszor a Bibliában, aminek a következők lehetnek a jelentései: apa, atya, pátriárka, családfő, nemzetségfő, ős, felmenő, alapító, alkotó, létrehozó, gondviselő, jótevő.
Isten az emberiség történetét világkorszakokra bontja (héber: ólám, görög: aión), melyből Biblia alapján hét van:
1. Az ártatlanság kora
2. Lelkiismereti kor (Özönvíz előtti kor)
3. Özönvíz utáni kor (elindul a nemzeteknek a korszaka Bábel után)
4. Patriarkák kora
5. Törvény korszaka
6. Végső idő
7. Messiási királyság
Témánk szempontjából a Patriarkák kora fontos a számunkra, mert ez Ábrahám, Izsák, Jákób korszaka.
Ábrahám Sém leszármazottja, a kilencedik nemzedékben született, körülbelül Kr. e 20. században. Az Ábrahám név jelentése: sokaság atyja. Ő az első és legfontosabb bibliai ősatya. Nemcsak azért mert Isten népe, a zsidóság tőle származik, hanem mert a hit örök mintája és példaképe. Szellemi örökségének nagyságát az is bizonyítja, hogy három monoteista világvallás (judaizmus, kereszténység, iszlám) követői között máig vita tárgya, hogy pontosan ki is Ábrahám valódi örököse. A Biblia természetesen megválaszolja, ez pedig az Izsák utáni vérvonal.
Ábrám nevet kapta vérszerinti atyjától (ennek a jelentése felmagasztalt atya), amit később ezt Isten megváltoztatta Ábrahámra. Táré hetven éves korában nemzette Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán fia volt Lót, akivel később fogunk még foglalkozni. Úr-Kaszdimban (Káldeabeli Úr) éltek és innen hívta ki az Úr Ábrámot. Ez a város a Tigris-Eufrátesz völgy Sumárnak nevezett részén volt található. A település a holdisten városa volt, nagyon sokan bálványimádó életmódot folytattak. Ábrám is ilyen családban nőtt fel, erről a Józsué könyve számol be:
„És monda Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izraelnek Istene: A folyóvízen túl lakoztak régenten a ti atyáitok: Tháré, Ábrahámnak atyja és Nákhórnak atyja, és idegen isteneknek szolgáltak vala.” (Józs. 24:2)
Ábrám Szárait (neve jelentése hercegnő) vette feleségül, aki magtalan volt, ezt a Biblia rögtön a történetük legelején leírja. Ez nem véletlen, hiszen ez a dolog életük egy jelentős részén fejtörést okoz nekik, illetve a hitüket ezen a területen kellett intenzíven gyakorolni.
Isten elhívta Ábrámot amikor még Urban lakott. Az első hívást a Bibliában a Mózes első könyve 12. fejezetének első 3 versszakában olvashatjuk:
„És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából a földre, amelyet én mutatok neked. És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt; és megáldatnak tebenned a föld minden nemzetségei.”
Ábrám engedelmeskedve Isten hívásának elhagyta szülőföldjét hetvenöt éves korában feleségével, atyjával Táréval és Lóttal. Háránban állomásoztak mindaddig amíg életben volt az apja. Ezután Sekem vidékéig jutottak egészen a Móréh tölgyeséig. Ez egy kananeus lakta föld volt. Az Úr itt ígéretet tett Ábrámnak, hogy neki adja azt a helyet és itt írja a Biblia először, hogy Ábrám oltárt épített az Úrnak. Ez azért fontos, mert a Szentírás Noé óta itt írja először, hogy bárki oltárt épített az Istennek. Noéval is kötött Isten szövetséget, melynek mi is haszonélvezői vagyunk, mert minden emberre kihatott. Ennek a legfontosabb eleme, hogy többé nem lesz elpusztítva a Föld özönvíz által, melynek a jele a szivárvány, amit szintén napjainkban is szoktunk látni. Az Ábrámmal kötött szövetségnek is van egyetemes tartalma annak ellenére, hogy az elején úgy fest, hogy csak egy személlyel (vagy mondhatjuk, hogy családdal) kapcsolatos ez a szövetség. Később viszont megtudjuk, hogy az az áldás amiben Ábrám (később Ábrahám) részesül, az minden nemzetre kihat. A Messiás is tőle származik, ami szintén fontos, mert például nekünk, magyaroknak is csak így van lehetőségünk üdvözülni.
Visszatérve Ábrám vándorlására a következő nagyon fontos állomás Egyiptom. Ebben az időben Egyiptom volt a térség legnagyobb, legmodernebb helye. Kereskedelmi központ volt. Éhség volt az országban ezért ment ide Ábrám, de tudta, hogy veszélyben vannak, ezért Szárait húgának nevezi. Amennyiben ezt nem tette volna, minden bizonnyal megölték volna Ábrámot, mert szép volt a felesége. Be is következett az, hogy a fáraó úgymond megvásárolta Szárait és adott a férjének (akiről ő azt hitte, hogy a bátyja) juhokat, ökröket, szamarakat, tevéket és egyebeket. Isten viszont megverte a fáraót és a házát, aki hívatta is Ábrámot és számon kérte, miért tette ezt vele. Végül elbocsátották Ábrámot és Szárait, mindenükkel együtt amijük csak volt.
Ezután a Biblia beszámol arról, hogy Isten megáldotta Ábrámot és Lótot is. Úgy döntenek, hogy kettéválnak. Ez az esemény tulajdonképpen predesztinálta mindkettejük, különösen Lót sorsát. A választás Lóté volt, aki a Jordán mellékét választotta. A szem számára egy vonzó hely volt, melyről a Biblia így ír:
„Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Szodomát és Gomorát, mind Coárig, olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje.” (1Móz 13:10)
Akkoriban tehát a Jordán völgye paradicsomi állapotot tükrözött, míg a Cín pusztája, a Negev sivatag – mint a nevéből is kiderül – sivatagos táj. Lót életében ez a döntés szinte csak gondokat és problémákat hozott. Rabságra jut Lót első ízben, ahonnan Ábrám szabadítja ki 318 próbált legényével. Később pedig láthatjuk Szodoma, mint egy jóléti társadalom Isten szemében óriási bűnöket követett el, melyek miatt el is pusztította azt. Lót családja sem menekült meg teljesen. Ha elolvassuk a történetet, láthatjuk, hogy Lót és két lánya kijutottak ugyan a városból, de Lót felesége sóbálvánnyá változott. A lányai erkölcsileg pedig olyan szinten megromlottak, hogy két ízben is leitatták apjukat és mind két lány hált vele és gyermeket fogantak. Eközben másik oldalon láthatjuk, hogy az Istennel kötött szövetség igen erőteljesen működött Ábrám életében, aki Szodoma pusztulása idején már megkapta Istentől az Ábrahám nevet.
A Lóttól való különválás és Szodoma pusztulása között voltak még fontos események Ábrahám életében, ami meghatározza a mai napig az emberiség történelmét. Lót rabságra jutását már említettük, amiből Ábrám menekítette meg. Ezután találkozott egy emberrel akinek a neve Melkisedek. Melkisedek Sálem királya volt, a Bibilia úgy ír róla, hogy a Magasságos Istennek papja. Pál apostol már a Újszövetség idején a Zsidókhoz írt levél 7. fejezetben a következőt írja: „Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván őt megáldotta, Akinek tizedet is adott Ábrahám mindenből; aki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya, Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.”
Melkisedek kenyeret és bort vitt Ábrámhoz, majd megáldotta őt a következő áldással: „Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet!” (I. Mózes 14:19-20). Ezután pedig Ábrám mindenből tizedet adott. A Biblia ekkor tesz erről a szent cselekedetről először említést.
Ezután Ábrám számára megígértetik Izsák és Isten megerősíti szövetségét Ábrámmal. Mit is tartalmazott ez a szövetség?
Isten kijelenti magát Ábrámnak, mint pajzs. Csillagok sokaságához hasonlítja Ábrám örököseinek számát, illetve megígéri Isten, hogy kiűz előle sok népet, amelyek Egyiptom folyóvizétől egészen az Eufráteszig tart. Ezek a népek a keneusok, kenizeusok, kadmoneusok, hitteusok, perizeusok, refeusok, emoreusok, kananeusok, girgazeusok és a jebuzeusok. Izrael történelme során nagyon sokszor találkozunk ezekkel a népekkel, különösök az emoreusokkal és a kananeusi népekkel. A hitteusok Dávid idejében is még láthatjuk, hogy jelen voltak azon a földön, melyet Isten adott Izraelnek. Gondoljunk csak a hitteus Uriásra, akinek a felesége volt Bethsabé.
Az emoreusokról is mindenképp érdemes bővebben szót ejteni. A név annyit tesz, hogy hegylakó, kánaaáni nép. Az egyik nagyon híres emoreus város Hesbon. A Mózes negyedik könyvében olvashatunk egy történetet, amikor Izrael a honfoglalás idején át akart menni Hesbon földjén. Ezekben az időkben Szihon volt az emoreus király, aki nem engedte meg Izrael fiainak ezt a kérésüket. Isten ekkor az Ábrahámnak tett ígéretéhez hűen Izraellel volt, akik megverték Szihont és elfoglalták Hesbont és annak minden városát. Később ez a település a föld osztás idején Rúben törzsének jutott, majd lévita város lett.
Ebből a példából is láthatjuk, hogy Isten amikor szövetséget kötött Ábrahámmal, az nem volt egy légből kapott dolog, hanem az Úr valóban ragaszkodni akart és ragaszkodott is hozzá.
Ezek az események után történik egy olyan dolog, ami szintén meghatározza a mai történelem alakulását, ráadásul Izrael életére különösen hatással van. Ez pedig Ismael születése.
Hágár Szárai szolgája volt, akit Szárai maga adott feleségül férjének, Ábrámnak, hogy legyen leszármazottja és betudjon teljesedni az ígéret, melyet Isten adott a szövetségkötés alkalmával. Már a legelején említés volt arról, hogy Szárai magtalan volt. Ábrám 86 esztendős volt ekkor.
Hágár megszülte Ismaelt, akiről a Biblia azt a kinyilatkoztatást adja, hogy „Feletébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen”, majd az Úr angyala kijelenti, mi legyen a fiú neve, majd hozzáteszi: „Az pedig vadtermészetű ember lesz: az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze őellene;és minden ő atyjafiának ellenébe üti fel sátorát.”Ez valóban így is lett és a mai napig így is van, hiszen Ismael leszármazottjai az arabok. Amennyiben csak a mai világpolitikai eseményeket vesszük figyelembe, sokszor érdekellentétet képviselnek Izraellel szemben. Láthatjuk azt is, hogy ők is nagy néppé lettek, mint Izrael.
Hágár Egyiptomból vett fiának feleséget, akinek a leszármazottait később a Biblia ismaelitáknak nevez. Izrael történetében elég hamar találkozhatunk velük ismét. Emlékezzünk csak arra az eseményre, amikor Józsefet testvérei eladják kereskedőknek. Azok a kereskedők ismaeliták voltak akik Egyiptomba mentek.
Ábrám 99 éves volt amikor megkapta Istentől az Ábrahám nevet, Szárai pedig a Sára nevet. Isten letisztázza, hogy feleségétől, Sárától fog gyermekáldást kapni. A fiú neve legyen Izsák, akinek a vonalán meg akarja Isten erősíteni az Ábrahámmal kötött szövetséget. Ez az esemény az, ami a már korábban említett monoteista vallások közti vitában perdöntő.
Ezután a szövetségnek egy új formája kerül elő, a körülmetélkedés. Ábrahám (99 éves volt ekkor) egész háza népét körülmetélte. Ismael ekkor 13 esztendős volt. A körülmetélés az Istennel való szövetség jele lett. Már a kivonulás idején is Isten különbséget tett a körülmetélt és a körülmetéletlen ember között. A Mózes második könyvében olvashatjuk, amikor a páskáról szóló rendtartást adja az Úr Mózesnek, hogy csak körülmetélt ehet abból.
Pontosan megadta Isten Ábrahám számára a körülmetélés menetrendjét. Lukács evangéliuma beszámol arról, hogy Keresztelő Jánost és Jézust is körülmetélték nyolc napos korában, pontosan ahogyan Ábrahámnak Isten megparancsolta. A Biblia beszámol arról, hogy volt egy időszak a pusztai vándorlás során, amikor ezt a szent cselekedetet nem gyakorolták. A Józsué könyve ötödik fejezetében olvashatjuk, hogy azok akik Egyiptomból kijöttek Mózes vezetésével körül voltak metélve, de akik a pusztában születtek, azoknál a férfiaknál elmaradt ez a beavatkozás. Isten megparancsolta Józsuénak, hogy csináljon kőkéseket és az egész népet metélje körül. Erre az eseményre Gilgálban került sor. Istennek annyira tetszett, hogy ekkor mondta Józsuénak, hogy „Ma fordítottam el rólatok Egyiptom gyalázatát.”
Későbbiekben láthatjuk, hogy Izrael fiai többször a körülöttük élő népeket körülmetéletlennek nevezi. A filiszteusokra különösen sokszor írja a Biblia ezt a jelzőt (Jonatán, Dávid).
Az Úr angyalai látogatást tettek Ábrahámnál, amely után pusztult el Szoboma és Gomora. Ábrahámnak ezután volt konfliktusa Abimélekkel mert Sárát elviteti, hiszen férje húgának nevezi, majd elérkezünk egy fontos pillanathoz, amely Isten egyik ígéretének a beteljesedése. Izsák megszületett. Ábrahám ekkor kereken száz esztendős volt. Izsák Isten parancsa szerint nyolc napos korában körül lett metélve.
Ábrahám kész feláldozni Izsákot az Úrnak az ő parancsa alapján, ez egy olyan cselekedet ami miatt a hit atyjának is nevezik Ábrahámot.
Sára meghal 127 éves korában és a Mamré tölgyesében lett eltemetve, ahova később még sokan. Ábrahám 175 éves korában fejezte be földi pályafutását. Halálának körülményeiről a Szentírás így számol be: „És kimúlék és meghala Ábrahám jó vénségben, öregen és betelve az [élettel], és takaríttaték az ő népéhez.” (I. Mózes 25:8).
Izsák és Ismael együtt temették el apjukat, ezek után ketté váltak útjaik.
Izsák életében is jelen volt a magtalanság, hiszen Rebeka (Ábrahám és szolgája szerezte Izsáknak feleségül) sok évig nem tudott szülni, szám szerint 20 esztendeig. Ikrek születnek, akiknek a nevei Ézsaú és Jákób. Ézsaú vörös, szőrős ember volt, míg Jákób szelíd sátorban lakó. Első sorban most Izsákra és Rebekára szeretnék fókuszálni, hogy az ő pályafutásukat, nehézségeiket és Istennel való kapcsolatukat vegyük számba.
Ezekben az időkben éhség volt az országban, az Úr figyelmeztette Izsákot, hogy nem menjen Egyiptomba, ezért Gérárba költözött, ahol Isten megerősíti vele az Ábrahámmal kötött szövetségét. Ígéretet kap Istentől arra vonatkozóan, hogy az ő az Ábrahám áldásainak az örököse és hogy nagy néppé fog válni.
Izsáknak szintén volt összetűzése Abimélekkel, hasonló módon mint apjának. A történet tulajdonképpen egyforma. Rebekát húgának nevezte, később ez kiderült.
Később Izsák életében egy küzdelmesebb időszak érkezett el, amivel egyidejűleg nagyobb gazdagság és áldás lett az osztályrésze. Isten nagyon megáldotta őt, az Ige azt mondja, hogy abban az esztendőben száz annyija lett Izsáknak. Ugyanakkor még amit apja, Ábrahám ásott kutakat a filiszteusok betemettek. Izsák elmegy Gérárba és ott ismét kiássa ezeket a kutakat, de folyamatosan betemetik azokat. A kutak nevei, amiket kiástak és betemettek a következők voltak: Észek, Szitna és Rehobót. Ezeknek a neveknek van jelentése. Az Észek azt jelenti, hogy civakodás, a Szitna jelentése versenygés. A Rehobót volt az, amikor Izsák megnyugodhatott, mert ennek a jelentése: „Immár tágas helyet szerzett az Úr minekünk, és szaporodhatunk e földön.”
Ezeknek a civakodásoknak a Gérár pásztoraival azért van nagy jelentősége, mert a közel-keleten az egyik legnagyobb érzék a víz. Ezekben az időkben köveket helyeztek a kút szájához. Ezt láthatjuk abban a történetben is amikor Ábrahám elküldi a szolgáját, hogy hozzon Izsáknak feleséget és a szolga a kútnál találkozik Rebekával. Azért volt szükség, hogy követ tegyenek a kút szájához, hogy ne folyjon el a víz.
Tulajdonképpen a Biblia Izsákról közöl a legkevesebbet a három ősatya közül. Láthatjuk, hogy mindvégig Isten vezetése és parancsolata szerint cselekszik, hasonlóan atyjához, Ábrahámhoz. Isten a szövetségét megerősítette vele.
Izsák fiai élete már kicsi kacifántosabb volt. A születési sorrend szerint Ézsaú az akinek örökölnie kellett volna Ábrahám és Izsák ígéreteit és azokat az áldásokat amikkel Isten megáldotta őket.
Jákób nagyon cselesen megvette Ézsaútól az elsőszülöttségi jogot, később pedig csellel elvette Izsáktól az elsőszülötteknek járó áldást is.
Ézsaú negyven esztendős korában elvett feleségül két kitteus leányt, Jehuditot és Boszmátot. Ezzel Izsáknak és Rebekának keserűséget okozott. Később pedig elvette Ismael lányát Mahalátot. Ézsaú leszármazottjai lettek az edomiták. Erről a néptől is érdemes néhány szót ejteni. Az Edom nevet Ézsaú akkor kapta, amikor eladta elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. A Biblia így írja le az eseményt: „Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezék nevét Edomnak.” (I. Mózes 25:30)
A Biblia konkrétan ki is mondja, hogy Ézsaú az edomiták atyja, méghozzá Mózes első könyvének a 36. fejezetében, ahol Ézsaú nemzetségi táblája található. Ebből az is kiderül, hogy a Szeit hegyen telepedett le.
A későbbiekben rendszeresen Izrael szemben találta magát az edomita népekkel. Mózes vezetésével a vándorlás idején Izrael át akart menni Edom földjén, de ezt nem engedte meg nekik az edomita király. A már korábban említett emoreus királyát, Szihont egy hasonló eset miatt megverték és elfoglalták Hesbont. Ennek ellenére az Edom földjét elkerülte Izrael, ennek okát később válaszolja meg a Biblia, méghozzá Mózes ötödik könyvében az van megírva mint parancs Izrael fiainak, hogy „Ne utáld az edomitát, mert atyádfia”. Később viszont többször volt rá precedens, hogy Izrael és Edom harcoltak egymással. Saul miután király lett Izraelben harcolt Moáb, Ammon fiai, cobeusok királyai, filiszteusok és Edom ellen. Izrael állandó ellenségévé vált, sokat lehet a Királyok és Krónika könyvekben olvasni a két nép összetűzéseiről és háborúságáról. Az újszövetségi korban is találkozhatunk velük, mint idumeusok. Ennek a népnek a sarja például Nagy Heródes aki Jézust csecsemő korában ki akarta végeztetni. Ide sorolható még Heródes Antipás aki Keresztelő Jánost végeztette ki, illetve Heródes Agrippa akir Jakabot, a János testvérét végeztette ki.
Ezekről a háborúságokról már Izsák is prófétált, amikor megáldotta Ézsaút. Korábban már említés volt róla, hogy Jákób csellel elvette az elsőszülöttségi áldást bátyjától, amire szeretnék most kitérni. Jákób megvásárolta egy tál lencséért a vadászatból hazatérő fáradt Ézsaútól az elsőszülöttségi jogot. Emiatt feljogosította magát (Rebeka buzdítására), hogy beöltözzön, hasonlítson bátyjára és így szerezze meg az atyai áldást. Izsák ekkor már idős volt és a szemével nem látott tisztán.
Az áldás amit Jákób kapott tulajdonképpen az Istennek Ábrahámmal és Izsákkal kötött szövetségéből származik. Izsák megáldotta őt, hogy a föld teremjen számára sokat, kövéret. Emellett népek fejévé tette, hogy legyen úr az ő atyjafiain. Később láthatjuk, hogy ez Edommal kapcsolatosan is beteljesedett. Izsák azt is mondta, hogy legyen áldott aki őt áldja és átkozott aki őt átkozza. Ezt még Isten mondta Ábrahámnak (akkor még Ábrám) amikor kihívta Ur városából.
Ézsaú érhető módon haragra gerjedt amikor szembesült a ténnyel, hogy az elsőszülöttségi áldást öccse megszerezte. A Biblia nagyon szemléletesen leírja, ahogy Ézsaút zavarja ez a dolog és kéri apját, hogy áldja meg őt is. Izsák végül megteszi, de egyértelmű, hogy ez már más jellegű áldás, mint amit Jákób kapott. Az anyagi áldásból ő is részesül, „kövér földön” fog lakni, de itt Izsák azt is mondja, hogy fegyvere után fog élni és öccsét fogja szolgálni. Végül azzal zárja, hogy ellene fog támadni és igáját letöri nyakáról. Tulajdonképpen ekkor történt meg az, hogy Jákób annak ellenére, hogy később született, mégis Ézsaú elé került. Ezt már születésük előtt kijelentette Isten Rebekának: „És monda az Úr őneki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.” (I. Mózes 25:23). Isten itt kinyilatkoztatta a két népet, mely Izrael és Edom. Emellett azt is kijelenti, hogy a nagyobbik szolgál a kisebbiknek. Ez véglegesen az áldás elvételével tudott legitim lenni. Ézsaú meggyűlöli öccsét, akinek emiatt el kell hagynia a szülői otthont és Mezopotámiába megy.
Jákób életútja sokkal másabb mint Ábrahám és Izsák élete. Mondhatjuk, hogy rögösebb. Ez már akkor elkezdődött amikor még szüleivel élt, az imént említett események miatt.
Nézzük meg Jákób életútját. Ő az utolsó ősatya. Egy különleges személy. Neve jelentése az, hogy aki a másik sarkában van. Ezt a nevet a születésének a körülménye miatt kapta, mert a Biblia beszámol arról, hogy amikor megszületett Jákób akkor Ézsaú sarkát fogta. Azzal kapcsolatban is kapunk betekintést, hogy Izsák inkább Ézsaút, míg Rebeka inkább Jákóbot szerette. Végül pont édesanyja segített neki abban, hogy bátyja elől megszerezze az atyai áldást.
Ahogy már említettem Mezopotámiába ment Jákób. Itt élt Lábán, Rebeke bátyja. Jákób életének meghatározó szerepe lett annak, hogy Lábánhoz ment, illetve ott maradt nála szolgálni. A cél amiért Mezopotámiába ment, hogy onnan vegyen magának feleséget. Az oda vezető úton látott egy álmot Jákób, egy égig érő létrát amin angyalok fel-le járnak. Isten ekkor szól Jákóbhoz és kijelenti magát mint Ábrahámnak és Izsáknak Istene. Az Úr hasonló ígéreteket tesz Jákóbnak mint atyjainak: nagy néppé teszi őt, az ő magjában megáldatnak a Föld minden nemzetségei, neki adja a helyet ahol tartózkodik és vele lesz minden útjában. Ez Lúzban történt, más néven Bétel (jelentése: Isten háza).
Jákób amikor Lábánhoz ért megismerte kisebbik lányát, Ráhelt. Kötöttek egy egyességet, ami szerint hét éven át kell szolgálnia Jákóbnak Lábánt, hogy elvehesse feleségül Ráhelt. Az Ige tanúsága szerint annyira szerette a lányt Jákób, hogy a hét év egy napnak tűnt neki. Viszont, amikor elérkezett az esküvő napja nem Ráhelt, hanem nővérét Leát adta hozzá. Lábán ezt azzal indokolta meg, hogy nem szokás az, hogy a fiatalabb lány menjen először férjhez. Jákóbnak szükségszerű volt még hét évig szolgálni Ráhelért, amit meg is tett. Végül ő is felesége lett. A két nő közül jobban szerette Jákób Ráhelt, mintsem Leát.
Ráhel (hasonlóan Sárához és Rebekához) sok ideig nem tudott gyermeket szülni. Jákóbnak tehát a apjához és nagyapjához hasonlóan ezen a területen volt küzdelme. Isten meglátta megvetett voltát Leának és így ő tudott szülni gyermekeket: Rúbent, Simeont, Lévit, Júdát, Izsakhárt, Zebulont és Dinát. Dinaát Sekem megerőszakolta és elakarta venni utána feleségül. Ekkor testvérei Simeon és Lévi nagy csellel legyengíti a várost ahol ez történt. A csel lényege az volt, hogy csak akkor történhet meg a frigy, ha ők is körülmetélik magukat, mint Izrael fiai. Ennek a kérésnek eleget tettek. Khámor a kivveus király, fia Sekem és az egész városban élő minden férfi körülmetélte magát. Ennek következtében legyengültek. Simeon és Lévi bementek oda és karddal mindenkit megöltek. Állataikat, értékeiket, minden gyermeket és feleséget pedig fogolyként elvittek magukkal. Ez időben kicsit később volt.
Visszatérve Jákóbhoz a Lábábbál való szolgálata első 14 éve a két feleségéért volt, utána viszont azért maradt, hogy anyagilag megtudjon erősödni. Üzletet kötött Lábánnal, aminek a feltételeit többször megváltoztatott nem Jákób javára, de Isten megáldotta őt és nagy vagyonra tett szert. Később úgy hagyja ott Jákób Lábánt, hogy nem köszön el tőle. Ráhel elhozza Lábán házi bálványait. Ezért a dologért később az életével fizet, ugyanis amikor Lábán észreveszi, hogy Jákób és családja, illetve a bálványok nincsenek meg, utánuk megy és feltúr mindent, hogy megtalálja a szobrokat. Jákób (mivel nem tudta, hogy Ráhelnél van és azt hihette hogy csak egy ürügy arra ez az egész Lábán részéről, hogy akadályozza őt) átkot mondott ki arra, akinél a bálványok voltak. „Akinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen az.” Ez akkor teljesedett be, amikor Benjámin megszületett.
Végül kibékült Lábán és Jákób, majd visszatér atyja földjére. Ézsaútól nagyon félt, erről a Biblia elég részletesen beszámol. Mielőtt megérkezhetett volna, történt egy híres esemény, amikor hajnalig egész éjjel tusakodott egy férfival aki nem volt már mint a Krisztus. A tusakodás során megsántult Jákób. Ekkor kapja meg az Izrael nevet, melyről a mai napig neveztetik a tőle származó nép. Azért kapta ezt a nevet, „mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél” (I. Mózes 33:28) Izrael azt jelenti, hogy ’nem tágít Istentől’ , ’állhatatosan kitart Istennel’.A hely neve ahol ez történt Peniél lett, ami azt jelenti, hogy Isten arca, vagy, hogy láttam Istent színről színre.
Isten előtt kedves volt tehát, hogy visszatérjen arra földre, amin Izsák élt. Angyalokat küldött elé Mahanáimnál. Illetve megkapta az Izrael nevet, ami a Bibliában itt szerepel először.
Jákób és Észaú ezután hosszú találkoztak ismét. Láthatjuk, hogy Jákób ajánékokat küldött és megalákodott bátyja előtt. A két testvér kibékült ugyan egymással, de a leszármazottaik – amint arról már szó volt – ellenségeskedtek egymással. Izrael és Edom népei sokszor szembekerültek egymással. Ez olyan szintekre jutott a történelem során, hogy olvashatunk próféciákat, melyek Edom súlyos pusztulásáról szólnak. Az egyik ilyen Malakiás prófétánál olvasható, ahol azt mondja az Úr, hogy „Jákóbot pedig szerettem, Ézsaút ellenben gyűlöltem, és az ő hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sakálokévá.”
Ezután történik a más említett eset, hogy Rebeka meghal, amikor megszüli Benjámint. Jákób számára ez egy óriási veszteséget jelentett.
Letelepedik Kánaán földjén Izrael. Tőle származtatjuk a 12 nemzetséget, amely a Biblia egész történetét végigkíséri. Későbbiekben a szent sátor körüli szolgálatokban és a Messiás eljövetelével kapcsolatosan is van ennek jelentősége.
Jákóbnak négy nőtől született gyermeke. Leától, Zilpától (Lea szolgálójától), Ráheltől és Bilhától (Ráhel szolgálójától). Lea gyermekei Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár, Zebulon, Dina. Zilpa gyermekei Gád és Áser. Ráhel gyermekei József és Benjámin. Bilha gyermekei pedig Dán és Naftali. Tőlük származik Izrael 12 törzse.
Ezután számol be a Biblia Izsák haláláról Mamréban, Kirját-Arbában azaz Hebronban. 180 esztendős korában lett vége a földi pályafutásának. Ézsaú és Jákób temették el őt.
Nehéz szétválasztani ezután a 12 fiú történetét Jákóbtól, mert tulajdonképpen haláláig fontos részt jelentenek az életében.
Több fiú nagy bűnöket követ el. Rúben például hál Bilhával, apja ágyasával, aminek hosszútávon következményei lesznek. Rúben nem részesül az elsőszülöttségi áldásokból ezen cselekedet miatt.
Júda pedig egy kánaáni lányt, akitől több gyermeke is születik. A bűne az volt, hogy két gyermeke meghalt, feleségük Támár pedig várt a harmadikra, hogy elég idős legyen ahhoz, hogy magot támasszon neki. Ez nem történt meg. Végül Támár csellel (parázna asszonynak kiadva magát) együtt tud hálni Júdával, akitől terhes lesz. Ikrek születtek ekkor, Pérec és Zeráh.
Ezen kívül saját testvérük ellen is követtek el bűnt, amikor Józsefek kútba dobták, majd eladták ismaelita kereskedőkenk húsz ezüstpénzért, hogy eladják Egyiptomban rabszolgának. Ezt irigységből tették, mert számukra nem elfogadható álmokat álmodott, illetve Jákóbnak ő volt a kedvence és cifra ruhát kapott ajándékba apjától.
József történetével nem szeretnék részletesen foglalkozni, csak az Egyiptomba kerülésének a következményeit szeretném megnézni Izrael életében, illetve, hogy ennek a cselekedetnek mik lettek a hosszú távú következményei Izrael néppé alakulásában.
Józsefet Isten Egyiptomba felemelte. Sok megpróbáltatáson ment keresztül, hosszabb ideig börtönben is volt. Megfejtette a fáradó álmát, ami miatt az ország második embere lett az uralkodó után. Jött hét bő esztendő és hét szűk esztendő.
Ez volt a kulcsa annak, hogy Izrael az éhség éveit túl tudta élni, mert József gondoskodott családjáról, testvéreiről, apjáról.
Ekkor történt meg az, hogy Izrael Egyiptomba költözött, a Gósen földjére. Itt indult el az a próféciája Istennek, amit Ábrahámnak a szövetségkötés alkalmával mondott: „s monda [az Úr] Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.”
Jákób 17 évig lakott Egyiptomban, végül 147 esztendősen hal meg, de Hebronban temették el atyái sírjába.
Halála előtt viszont megáldotta mind a 12 fiát, amiből most röviden néhányat megnézünk, illetve azt, hogy mi lett a nemzetségek sora az elkövetkezendő időkben.
Rúben volt az elsőszülött, de a Bilhával való tisztátalan viszonyáról Jákób megemlékezett és megfosztotta őt az elsőségtől.
Simon és Lévi a Sekemmel történt vérfürdő miatt inkább átkot kaptam, mintsem áldást. Eloszlattatnak Izraelben. Ez már olyan módon Lévinél megtörtént, hogy a szent sátorban ők végezték a papi szolgálatokat és a földosztáskor ők városokat kaptak már nemzetségek földjein.
Júda viszont annak ellenére, hogy Támárral vétkezett, mégis Izrael fej szerepét kapta. Jákób azt mondta, hogy nem múlik el a fejedelmi bot sem a vezér pálca ettől a nemzetségtől. A Messiásnak is ettől a nemzetségtől kellett származnia és mint tudjuk ez valóban így is történt.
A Messiási vonal tehát Tárétól, Ábrahám atyjától indul, aztán Ábrahám, Izsák, Jákób után Júda részesült ebben a nagyszerű kiválasztottságban.
József áldásával is érdemes foglalkozni. Neki született két fia, Efraim és Manasse. Manasse volt az elsőszülött, de Jákób mégis Efraimot részesítette elsőségben. Ez Józsefnek nem igazán tetszett. Jákób kijelenti, hogy nagyobb néppé lesz Efraim Manassénál. Későbbiekben láthatjuk azt, hogy József nemzetsége valóban két ágra szakad. Ez különösen a honfoglalás idején, amikor a földet szétosztják látható, hogy Efraim és Manasse törzsei külön ’mozognak’.
Benjámin volt József mellett Ráhel második gyermeke. Nagyon viszontagságos volt a történelme a benjaminitáknak. A Bírák könyve említ egy eseményt amikor Gibea lakói egy lévitának az ágyasával olyan erőszakosak voltak, hogy az ebbe belehalt. Ekkora Izrael 11 törzse összefogott Benjámin törzse ellen. Olyan csapást mértek rá, hogy 600 férfi maradt csak az egész törzsből. Ez azért nagyon érdekes, mert a Mózes negyedik könyvének első fejezete egy népszámlálásról számol be, ahol Benjámin törzséhez 35 400 húsz év feletti férfi volt. Ebből azért elképzelhető micsoda veszteség érte ezt a nemzetséget ekkor.
Összegezve mindazt amiről szó volt az imént elmondhatjuk, hogy az ősatyák élete és hűsége, engedelmessége Istennek meghatározója a mai napig a történelmünknek. A következő világkorszakban is fontos szerepet fog játszani Izrael, Jeruzsálem. Ha megnézzük Ábrahám életét, láthatjuk, hogy Isten nem az érdemei alapján hívta őt el. Egy bálványimádó család gyermeke, de Isten mégis úgy gondolta, hogy ő alkalmas lesz arra, hogy atyja legyen az ő népének itt a Földön. Ábrahám nagyon jól vizsgázott ebben, hiszen a Bibliában olvashatunk olyat, hogy Isten a barátjának nevezi őt. Ez szerintem mindannyiunk számára egy nagyon inspiráló dolog, hogy az ember teremtője egy teremtményét barátjának nevez. „De te, Izrael, én szolgám, Jákób, akit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva” (Ézsaiás 41:8). Több Újszövetségi író, például Pál apostol is megemlékezik Ábrahámról és arról az igéről, hogy a hite neki igazságul tulajdoníttatott. Isten valóban megőrizte és hűséges volt hozzá. Igazán nagy néppé nem akkor vált, amikor még Ábrahám élt, hiszen neki Izsák és Ismael voltak az utódjai, de az Egyiptomban eltöltött évek alatt nagyon megnőtt a nép száma. A Bilbia számokkal is alátámasztja ezt, hiszen olvashatjuk, hogy amikor Jákób az éhség idején letelepedett Gósen földjén akkor mindössze 70 ember volt. A Mózes második könyve tanúsága szerint az exodus idején mintegy 600 ezer férfi (gyermekeken és asszonyokon kívül) számláltatott Izrael népéhez. A mai napra ez a szám az egész világon körülbelül 14 és 17 millió közé tehető. Ebből Izrael államban a maga 9 millió lakosságából nagyságrendileg 7 millió a zsidó. Magyarországon közel 100 ezerre tehető ez a szám, míg az Egyesült Államokban pedig 5,7 millió és 10 millió közé.
A történelem során mindig megjelentek olyan személyek, akik el akarták törölni Izraelt. Az egyik ilyen személy IV. Antiokhosz Epiphanész akit az antikrisztus előképének is tartanak. Ez a szeleukida király Kr. e 175- Kr. e. 164-ig uralkodott. Nagyon kegyetlenül bánt Izraellel. Az ő nevéhez fűződik Kr. e. 168. december 15-én a templom megszentségtelenítése. A történelemben a másik ilyen személy a 20. században élt, Adolf Hitler, aki ki akarta irtani a zsidóságot. Több millióra tehető az a szám, akiket meggyilkolt, de nem sikerült Isten kiválasztott népét eltűntetnie a Föld színéről.
Ábrahám leszármazottainak nagy szerepe lesz az elkövetkező világkorszakban, hiszen Isten helyre fogja állítani Izraelt.
Fontos látnunk, hogy Ábrahám mellett Izsák is mindvégig kitartott apja Istene mellett, aki őt is felemelte és jó előmenetelt biztosított a számára. Jákób élete és története sokkal másabb őseiéhez képest, Isten vele is megerősítette a szövetségét. Ez olyan mértékű volt, hogy a leszármazottai a mai napig az Izrael nevet viselik. Isten kedvelte Jákóból, ezt már Malakiás prófétától idéztem korábban.
Szemünk elől nem eltévedendő, hogy Sára elhamarkodott döntése, hogy Hágárt Ádbrahámnak adja, micsoda végeredménnyel zárult és mai napig egymás mellett él a két nép ellenségeskedéssel és tele konfliktusokkal. Ézsaú élete és döntései később Izrael történetét milyen módon befolyásolta. Az ősatyák döntései és élete tehát nagyon befolyásolta a történelem alakulását. Az viszont nyilvánvaló a Biblia tanulmányozása során, melyeket történelmi események és források is igazolnak, hogy Isten kiválasztott népe Izrael, a Ábrahám, Izsák és Jákób leszármazottai.
A későbbi generációkat láthatjuk a Bibliában, hogy Istent úgy azonosítják, hogy atyáink Istene, sokszor Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, vagy akár Izraelnek Istene. Az Úr magát Izsáknak úgy jelentette ki, hogy ő Ábrahám Istene. Mózesnek pedig úgy jelenti ki magát az égő csipkebokorból, hogy „Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene.” (II. Mózes 3:6)
A Bibliában amikor Istenről olvasunk, mindig Izrael Istenét láthatjuk. Szoktuk ezt úgy is mondani, hogy a Biblia Istene. Ő nem azonos a korán vagy egyéb más keleti vallások isteneivel. Mi is – a Hit Gyülekezete – ebben az Istenben hiszünk, akiről a Biblia azt mondja, hogy Ő az egyedüli igaz élő Isten és nincs rajta kívül senki más.
Források:
Szőllősi Tibor – Bevetés az Ószövetségbe
Grüll Tibor – Bibliai történelem
Hack Péter – Bibliai etika élőszóban elhangzott jegyzet
Ruff Tibor – SZPA 2020-as 1. évfolyam nappalig és levelezős óráinak hanganyaga
Szent Biblia
Wikipédia – zsidó populációs adatok
Arcanum bibliai nevek és fogalmak lexikonja
Bible Discovery
kép: ChatGPT.com – generálva Ábrahám a Mamré tölgyesében
